„Az első pillanattól a belső iránytűnk mutatja az utat” – a Visa Boltok Boltja győztesének története
A Már Vártalak pékség, kávézó, könyv- és játékbolt a 2012-es nyitás óta fogalommá vált Székesfehérváron. Az időközben kenyeres, könyves kultúrtérré fejlődő vállalkozás 2025-ben a Visa Boltok Boltja fődíját is kiérdemelte. Az elismerést a vásárlói élmény és a szolgáltatási színvonal területén is kiemelkedően teljesítő kiskereskedelmi üzletek nyerhetik el. De mitől lesz elégedett a vásárló? Hogyan lesz belőle törzsvásárló? Mi a sikeres és időtálló vállalkozás receptje? Többek között erről kérdeztük Csabai Dóra tulajdonost, akinek válaszai minden, a vásárlók figyelméért és elégedettségéért küzdő vállalkozás számára tanulságosak lehetnek.
Mit jelent ma Magyarországon egy kiskereskedő számára egy ilyen elismerés?
Elsősorban meglepettséget és hálát éreztünk. Meglepődtünk, mert ez egy olyan díj, amelyre nem jelentkeztünk, hanem a teljesítményünk alapján választottak ki minket, ami még inkább növeli az értékét. Amikor pedig átvehettük, hálát éreztünk, és azt, hogy a vásárlóink pozitív visszajelzései mellett szakmailag is értékelik a munkánkat.
Ez egy motiváló megerősítés, visszacsatolás arra vonatkozóan, hogy az eddigi erőfeszítéseinknek volt értelme.
Ugyanakkor feladatot is ad: egy ilyen díj felelősséggel jár. Tartanunk kell ezt a szintet, be kell bizonyítanunk magunknak és a vevőinknek is, hogy továbbra is haladunk, fejlődünk. Nem a díjért, hanem értük csináljuk.
“Liszt, kovász, víz és só. Idő, türelem, odafigyelés, szakértelem. Alázat. Más nem kell a kovászos kenyérhez”- olvashatjuk a honlapjukon a pékségükben készülő kovászos kenyerek kapcsán. Milyen receptet kell követnie annak, aki maximálisan szeretné kiszolgálni a vásárlói igényeit?
A jó termék az alap. Nekünk van egy nagyon jó termékünk: sokan mondják, hogy más kenyeret már nem tudnának megenni, csak azt, amit nálunk vásárolnak. De ma már nagyon sok helyen lehet kiváló terméket kapni. Ami megkülönböztet minket másoktól, hogy próbálunk nagyon figyelni a vevőinkre és arra, hogy a nálunk töltött idő alatt mindenkinek megadjuk azt, amire vágyik: aki csendre, annak a csendet, aki egy jó szóra vagy egy kis törődésre, annak azt.
A minap volt itt egy hölgy. Kivittem a kávéját, kistányéron, kiskanállal, ahogy szoktuk. Olyan boldog volt, hogy milyen szép arany kiskanalat kapott. Azt hiszem, ezeken az apró dolgokon múlik minden: amikor a vevő érzi, hogy fontos és törődnek vele. Emiatt néha kicsit lassabban halad a sor, mert nálunk a legforgalmasabb időszakban is belefér, bele kell, hogy férjen egy jó szó, vagy egy érdeklődő kérdés. Ez az, amitől egy vevő jól érzi magát. És ha jól érzi magát, akkor vissza fog jönni.
Fontos a figyelem, de azért a vásárlói élmény szempontjából az üzlethelyiség külseje is meghatározó – legalábbis ez is szempont volt a szóban forgó díj értékelésénél.
Mindenképpen olyan helyet szerettünk volna, ami harmóniát, melegséget sugároz, ahol a vevő otthonosan érzi magát, de szerintem legalább ennyire fontos, hogy ez a hely számunkra is komfortos legyen. Ha már itt töltünk nem ritkán 10-12 órát ebben a helyiségben, ahol magunkból adunk nap mint nap, akkor igenis számít, hogy ebben a térben önazonosak tudjunk maradni.
Ez pedig csak akkor lehetséges, ha én is jól érzem magam. Ezért leginkább a saját ízlésünk szerint alakítottuk és alakítjuk az üzletet, amitől eleinte kicsit tartottam, de a tapasztalat azt mutatja, hogy jó döntés volt.
Így visszatekintve azt látom, hogy jó úton járunk, amikor – sokszor a racionalitás határain túl – inkább a megérzéseinkre és a szívünkre hallgatunk.
Mi valahogy a mindketten, a férjem is, én is, úgy vagyunk összerakva, hogy csak önazonosan tudunk dolgozni. Csak azt tudjuk csinálni, amiben hiszünk, ami egybevág az értékrendünkkel és ízlésünkkel.
Ha már a bejárt útra terelődött a téma… Mikor és honnan indult a Már vártalak?
A történetünk 12 éve, a könyvesbolttal kezdődött. Eleinte sokan megkérdőjelezték, hogy ebben az épületben van értelme könyvesboltot nyitni. Azt hitték kocsma lesz…
Ez például egy tudatos, de nem feltétlenül észszerű döntés volt: tisztában voltunk és vagyunk vele, hogy nem Fehérvár legfrekventáltabb helyén van az üzletünk, de fontos volt számunkra, hogy aki hozzánk eljön, az konkrét céllal érkezzen.
Aztán a COVID-járvány előtt, 2019 szeptemberében a gyerekkönyvesbolt mellett, megnyitottuk a pékséget. Az egy kihívások teli időszak volt, de szerencsére nem kellett bezárnunk. Már a könyvesboltban elkezdtünk kulturális programokat szervezni, ami szintén szívügyünk: örömmel tapasztaljuk, hogy milyen sokan vannak, akik ehhez tudnak kapcsolódni, akiknek van igénye a jóra, a szépre, a kultúrára.
A kulturális programok szervezésével kapcsolatban mik a tapasztalatok? Ez mennyit tesz hozzá a korábban említett vásárlói élményhez?
Ezekkel a programokkal kapcsolatban különösen igaz, hogy nem a közvetlen megtérülés a legfontosabb szempont.
Több olyan programot is szerveztünk már, ami anyagilag nullás vagy inkább mínuszos lett, viszont egy-egy ilyen program hozzáadott értéke felbecsülhetetlen. Ilyenkor kapcsolódunk egymáshoz, a térhez, önmagunkhoz. Ez az, ami miatt az emberek újból és újból úgy döntenek, hogy eljönnek hozzánk. Itt erre van tér, megállhatnak a rohanásban, arra figyelhetnek, ami fontos.
Egyszer a Magyar Krónika újságírója “Fehárvár nappalijának” nevezett minket. Magunkénak érezzük ezt a jelzőt, mert nálunk tényleg ilyen hangulat: itt barátságok születnek, a törzsvendégeink ismerik egymást, sokan itt ismerték meg egymást, itt kapcsolódnak, találkoznak, beszélgetnek. Ez nem csak egy közösségi tér, hanem egy valódi közösség.
Rengetegen vannak, akik az életük egy pontján úgy döntenek, hogy szeretnének nyitni egy kávézót, a COVID óta pedig a pékség is kezd felzárkózni az “ultimate B-tervek” listáján. Minek köszönhető, vagy úgy is kérdezhetném, mi kellett ahhoz, hogy a Már vártalak ötletből valósággá, majd egy sikeres vállalkozássá váljon?
Nekünk ez a hely az A-tervünk volt, és nem volt B-tervünk. Sohasem gondoltuk, hogy lehet másként, nem számoltunk. Az első pillanattól a belső iránytűnk mutatja az utat.
De a kérdésre válaszolva: türelem, idő, alázat, kölcsönös tisztelet, támogató család – és kitartás. Ezek szerintem a legfontosabbak. A férjem is, én is nagyon tudunk dolgozni: önazonosan, következetesen kitartva az értékeink és a vásárlóink mellett, akik az első pillanattól érezték, hogy számíthatnak ránk – legyen szó egy könyvről, amit ajánlottunk, vagy a kenyérről, amit sütöttünk. Mindegyikben közös, hogy benne van szívünk-lelkünk.